Állataink egészségének megőrzőséért mindannyian igyekszünk a lehető legtöbbet megtenni, melynek alapvető feltételei a megelőző intézkedések, a betegségek mielőbbi felismerése, illetve a már kialakult betegségek kezelése. Míg egy-egy állatnál mindez egyedre szabható, addig a galambállományok - mint minden csoportban tartott állat - esetén szükséges a jól átgondolt állomány-egészségügyi program kialakítása.

A galambállomány-egészségügyi program kidolgozása kulcsfontosságú, ugyanis az egész állomány jólétét, illetve a kiemelkedő szaporodásbiológiai és versenyteljesítményt csak az összehangolt megelőző és ellenőrző intézkedésekkel lehet biztosítani.

Ezek alapján a legelső lépés a galambállomány egészségi állapotának felmérése. Ez egyrészt jelenti a tenyésztőtől kapott minél részletesebb tájékoztatás, valamint az állomány, illetve annak tartási- és takarmányozási körülményeinek részletes vizsgálata során tapasztaltak elemzését, másrészt néhány alapvető laboratóriumi vizsgálat elvégzését. Az állapotfelmérés során fontos kitérni az állomány méretére, hasznosítási irányára (pl. sportgalambok, díszgalambok, vagy hústermelő galambok), az állományban jelenleg, vagy korábban előforduló megbetegedésekre, az elmúlt időszakban elvégzett megelőző- vagy gyógykezelésekre, illetve olyan megelőző intézkedésekre, mint pl. a vakcinázás. A laboratóriumi vizsgálatok közül elsősorban a bélsár parazitológiai (kokcidiózis és orsóférgesség) és bakteriológiai vizsgálatának (szalmonellózis) van jelentősége az állomány egészségi állapotának felmérése során. Ugyanakkor a tapasztaltaktól függően a legkülönfélébb bakteriológiai, virológiai, parazitológiai, szerológiai, szövettani és kórbonctani vizsgálatok segíthetik a lehető legpontosabb állapotfelmérést.

Ha már ismert az állomány egészségi állapota, annak javítása, illetve megőrzése érdekében számos megelőző lépés tehető. A kokcídiózis és orsóférgesség esetén bizonyos feltételekkel alkalmazhatóak a megelőző programok, viszont a bakteriális megbetegedések esetén csak a célzott, laboratóriumi vizsgálattal alátámasztott gyógykezeléssel érhetünk el eredményeket.

A galambokat azonban a fentieken túl néhány vírusos betegség is fenyegeti, úgymint a herpeszvírus, adenovírus, poxvírus, paramyxovírus, illetve a cirkovírus. A vírusos betegségekkel szemben csak a járványvédelmi szabályok betartásával és vakcinázással lehet védekezni, utóbbira a paramyxovírus esetén (verseny- és élelmiszertermelő galambokra is) jogszabály is kötelezi az állattartót. A paramyxovírus mellett jelenleg csak a poxvírus (galambhimlő) ellen létezik a kereskedelemi forgalomban lévő vakcina.

Az utóbbi évtizedekben egyre komolyabb gondot jelent a cirkovírus okozta, galamb AIDS-nek is nevezett, az immunrendszert támadó betegségkomplex. A vírus a fiatal galambok fehérvérsejtjeit fertőzi, elsősorban a thymusban és bursában, ezzel tönkretéve a galambok immunrendszerét és utat nyitva számos másodlagos fertőzésnek (baktériumok, gombák, paraziták és egyéb vírusok). A vírus a fentiek mellett szaporodik a hámsejtekben, így a bélben is, emiatt óriási mennyiségben ürül a bélsárral, ezzel tovább fertőzve az egész állományt. Sajnos a cirkovírusokkal szemben jelenleg nem kapható vakcina, így ez esetben is a járványvédelmi és higiéniai szabályok megtartása az egyetlen védekezési lehetőség.

Az egészséges galambállomány fenntartásához létszükségelt a fertőző betegségek megelőzésére alkalmazott vakcinák használata. Első ránézésre triviálisan egyszerű a vakcinák alkalmazása, de érdemes a témát jól körbejárni, mert sok szempont befolyásolhatja a sikeres vakcinációt mely aztán jelentős hatással lehet a galambok egészségén túl, hanem súlygyarapodásra vagy éppen versenyteljesítményére is.

Bizonyos kórokozók, így például a galambok herpeszvírusa esetén, ha nem áll rendelkezésre, vagy nem hatékony a kereskedelmi forgalomban kapható törzskönyvezett vakcina, abban az esetben készíthető úgynevezett inaktivált telepspecifikus vakcina, vagy más néven autovakcina. Az autovakcina egy teljes mértékben az adott gazdaság állatállományára szabott készítmény.

Az autovakcina alapját a megbetegedett állatokból izolált kórokozók képezik, melyet laboratóriumunkban megfelelő körülmények között elszaporítunk és inaktiválunk, majd adjuváns (hatáserősítő segédanyag) hozzáadásával vakcinát készítünk belőle.

A vakcina készítésén kívül az izolált kórokozók antimikrobiális érzékenysége is meghatározható, melynek segítségével célzott kezelésben részesíthető az állatállomány. Ezzel nem csak idő és pénz takarítható meg, de egyúttal csökken a szükségtelen antimikrobiális szerek használata miatti rezisztencia kialakulásának esélye is.

Az autovakcinák alkalmazásával, hatékony és állományra szabott védekezési programot lehet megvalósítani az állományban. Mivel az autovakcina az adott gazdaságban megbetegedést okozó kórokozótörzsből készül, így biztosabb védelem érhető el, mint a máshol izolált törzsekből készülő kereskedelmi vakcinákkal. Ezáltal már rövid távon is költséghatékonyabb védekezés valósítható meg!

 
  •  
    placeholder image

    A cikk letöltése

    A bal oldali ikonra kattintva a cikk letölthető PDF formátumban.