A galambok Herpeszvírus okozta fertozése világszerte elterjedt, újabb szerológiai vizsgálatok szerint egyes területeken (például Belgiumban) akár az állomány 80%-a is fertozött lehet. A vírust 1945-ben izolálták eloször, amikor egy korábban ornithosisként diagnosztizált megbetegedésrol kimutatták, hogy az intranukleáris zárványok és a belso szervek elhalásáért egy addig ismeretlen, az ornithosistól immunológiailag különbözo, de vele gyakran együtt eloforduló vírus a felelos.


Kóroktan

A vírus burkos, kisméretu, köbös szimmetriájú, dupla szálú DNS-vírus (1. ábra). Felületén egyes glikoproteinjei immunszupresszív hatásúak. Ellenállóképessége kicsi, de váladékokban akár több hétig is életképes marad.


Járványtan

A galamb Herpeszvírus szigorúan fajspecifikus, azaz a betegség terjesztésében és fenntartásában a galamb játssza a kizárólagos szerepet. A fertozodés aerogén úton, váladékkal, illetve ragályfogó tárgyakkal (eteto, itató, szennyezett szállítójármu), sokszor versenyek alkalmával terjed. Az állományban mind szórványos esetek, mind akut járványok jelentkezhetnek; ez utóbbiak akár 10 %-os elhullással is járhatnak.

A vírussal természetes módon megfertozodött állományban a felnott galambok egy része látens módon hordozza a fertozo ágenst, és a fertozést átadja utódainak is. Az elsodleges fertozodés után késobb a galambfiókák többsége maga is tünetmentes hordozóvá válik. Megbetegedés általában azoknál a - 6 hónaposnál fiatalabb - egyedeknél alakul ki, melyek a vírust nem hordozó szüloktol származnak, illetve olyan vírushordozó galamboknál, melyeknek ellenállóképessége egyéb, a Herpeszvírustól független tényezok következtében lecsökken.


Tünetek

Az esetek dönto többségében a Herpeszvírus jól látható klinikai tüneteket nem okoz, csak lokálisan gyengíti a galamb immunrendszerét, így teremtve lehetoséget más kórokozók, elsosorban baktériumok megtelepedésére.

Markáns szimptómák foleg fél évesnél fiatalabb egyedeken szoktak jelentkezni. Az ilyen korú galamboknál a fertozés 3-4 napos betegség után akár elhullással is járhat. A betegség két fo, klasszikus klinikai tünete a savós-hurutos kötohártya-gyulladás (többnyire egyoldali, folyamatos könnyezés, szemgyulladás, úgynevezett csurgók illetve tócsák kialakulása a szem körüli tollazatban) és a szürkésfehér, elhalásos gócok kialakulása a szájban, a garatban és a gégében (2.ábra). További jellemzo tünetek: étvágytalanság, zöldes hasmenés, levertség, interstitialis tüdogyulladás, nátha és orrhurut. A diagnózis felállításánál azonban figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a klinikai kórformák e teljes skálája egyszerre szinte sohasem jelentkezik.

A Herpeszvírus egyes törzseinél elofordulhatnak idegrendszeri tünetek is, amelyek megjelenésükben igen hasonlítanak a Paramyxovírus által okozott megbetegedésekre: nyakferdülés, kóros fejkörzés, izomremegés, bizonytalan járás, részleges szárnybénulás, lábbénulás, járás- és röpképtelenség, imbolygás, koordinációs készség romlása. Ez utóbbi különösen veszélyes a postagalamboknál, hiszen a galamb verseny közben könnyen eltévedhet.

A gyakorlatban önálló Herpeszvírus fertozéssel alig találkozunk, ráadásul, mint már említettük, a Herpeszvírusos megbetegedés sokáig látenciában maradhat, illetve csak nehezen vagy egyáltalán nem észreveheto tüneteket okozhat, ezért a tünetek nagyon sokszor elsosorban a másodlagos kóroktól függenek, amely lehet: Chlamydia (ornithosis), Escherichia coli, Mycoplasma, Salmonella, Pasteurella, Streptococcus, Trichomonas stb. Ilyen esetekben a Herpeszvírussal való fertozöttség gyanúját felkeltheti, hogy a galamb a másodlagos kórok kezelését követoen rövid idon belül visszaesik ugyanabba a betegségbe, vagy más, a környezetben eloforduló, fakultatíve patogén kórokozót szed össze.

 

Kórbonctan

Kórbonctani és kórszövettani vizsgálatok során gócos elhalásos hasnyálmirigy-gyulladást, interstitialis vesegyulladást és májnagyobbodást találunk, amelyet gócos elhalásos vagy vérzéses májgyulladás kísér.

Néhány esetben az állat begyében kóros hámszövet-elváltozások figyelhetok meg; szintén elvétve fordul elo, hogy a vékonybél nyálkahártyája bordóvörös, és benne híg, véres tartalmat találunk, valamint a légcsoben elhalásos, fibrines felrakódások láthatók.

 

Labordiagnosztikai eljárások

1. Szövettenyészeten való izolálás: A szövettenyészeten történo izolálás az egyik legmegbízhatóbb módszerek közé tartozik, hátránya viszont, hogy igen drága és hosszú ideig tartó metodika.
2. ELISA: Sajnos jelenleg kereskedelmi forgalomban galamb Herpeszvírus ELISA-teszt nem kapható, pedig e metodikával igen könnyen és olcsón lehetne fertozött egyedeket diagnosztizálni.
3. PCR: Viszonylag új, igen gyors módszer. Magas érzékenységgel és specificitással rendelkezik, ám meglehetosen drága. Óriási elonye, hogy a látenciában lévo fertozést is ki tudja mutatni.

 

Védekezés, megelozés

A vírussal még nem fertozött állományok esetében a vírus távoltartása a cél. Ennek érdekében a galambokat aktív immunizálásban kell részesíteni. Jelenleg csak egyetlenegy vakcina (Pharmavac columbi 2 inj. a.u.v.) van forgalomban, amely - Paramyxovírus komponense mellett - Herpeszvírus komponenssel is rendelkezik. A vakcina egy éves védelmet nyújt a vírus ellen. Mivel Magyarországon nagyon gyakori a Herpeszvírus-fertozés (amely gyakran terjed versenyekre való szállításokon, kiállításokon, zsúfolt tartási körülmények között), ezért a biztos védekezés érdekében (különösen a Circovírussal fertozött állományokban) javasolható a vakcina két alkalommal történo alkalmazása 3-4 hetes különbséggel. Ezt az eljárást szaknyelven "boosterelés"-nek nevezik. Ilyenkor az egyszeri oltáshoz képest egy-két nagyságrenddel nagyobb mennyiségu ellenanyag képzodik a galambokban, amely garantálja a tartós védelmet. Természetesen a tartási és szállítási körülmények javulásával a dupla oltástól eltekinthetünk, de erre Magyarországon az elkövetkezendo 5-10 évben valószínuleg nem számíthatunk.

A vírussal fertozött állományokban a vírus visszaszorítása és a fiatal fiókák fertozodésének megakadályozása a cél. Két eset lehetséges: a vírus vagy a virémia vagy a látencia szakaszban van.

A virémiás szakaszban mind a beteg, mind az egészségesnek tuno galambok oltása tilos, csakis a másodlagos kóroko(ka)t szabad kezelni. A szemtünetek gyógykezelésére kiválóan bevált a min. egy hétig naponta 5 alkalommal a galambok szemébe csepegtetett Tubocin szemcsepp vagy Oculoguttae Tobucini FoNo.

A vírus látens szakaszában levo vagy a Herpeszvírussal még nem fertozodött állomány esetében az elso oltást a fiókáknak 4-6 hetes korukban kell adni, majd - a fent említett okokból kifolyólag - 3-4 hét múlva érdemes megismételni.

 

Védőoltások időpontja

A Herpeszvírus elleni védekezést érdemes beépíteni az oltási programba. Az elso oltást decemberben ajánlott beadni. Azokban az állományokban, amelyekben szükséges a kétszeri vakcináció, a második oltást az elso oltást követo 3 hét elteltével adjuk be. A súlyosan veszélyeztetett állományokban a második oltást inkább január végére érdemes idozíteni, mert ezáltal az ellenanyag szintje éppen a tojásképzodés idoszakában lesz magas a galambokban, valamint a tojásokban, és így már a kikelo, pár napos fiókák is jó védettséggel rendelkeznek majd.

 
  •  
    placeholder image

    A cikk letöltése

    A bal oldali ikonra kattintva a cikk letölthető PDF formátumban.
     

Idegen szavak szószedete

 
aerogén levegő útján terjedő
aktív immunizálás a szervezet immunrendszerének erosítése elölt vagy erosen legyengített kórokozók beadásával
fakultatíve patogén az élo szervezetben és annak környezetében eloforduló élolények (általában baktériumok, gombák, paraziták), melyek az egészséges szervezetet önállóan képtelenek megbetegíteni.
fibrin vérplazma-fehérje
glikoprotein olyan fehérje, melyhez cukormolekulák is csatlakoznak.
immunszupresszív az szervezet ellenállóképességét csökkento
interstitialis tüdogyulladás a tüdogyulladás azon formája, amikor a gyulladásos jelenségek csak a hörgok közti szövetet érintik.
interstitialis vesegyulladás a vesegyulladás azon formája, amikor a gyulladásos jelenségek csak a vesecsatornácskák közti szövetet érintik.
intranukleáris sejtmagon belüli
izolál elkülönít
látencia szakasza a fertozés olyan szakasza, amelyben a vírus megtalálható a szervezetben, de nincs sem vírusürítés, sem vírusszaporodás.
látenciában marad a kórokozó benne van a szervezetben, de ott nem szaporodik, így nem is ürül környezetébe.
lokálisan helyileg
szerológiai vizsgálat olyan eljárás, melynek segítségével kimutatható a vírus ellen termelodött ellenanyag jelenléte a szervezetben.
szimptóma tünet
virémiás szakasz a fertozés azon szakasza, amikor a vírus a véráramon keresztül elárasztja a szervezetet