A verseny- és díszgalambtartás egyik leggyakoribb problémája a híg széklet. Laboratóriumi munkánk során egyre többször találkozunk ezen tünettel, így érdemes a témával részletesebben foglalkozni. Mindenek elott tekintsük át azon okokat, amelyekre feltétlenül gondolni kell a tartós hasmenés kapcsán (1. sz. táblázat). A terjedelmi korlátok miatt nem lehetséges minden oki tényezot részletesen tárgyalni, de három eset bemutatásával képet nyerhetünk arról, hogy a laboratóriumi diagnosztika mennyire elengedhetetlen a pontos, gyors, hatékony és nem utolsó sorban az olcsó gyógykezelésben!

 

1. sz. táblázat: A tartós hasmenés lehetséges okai

 
Kórok csoport
Kórokozó
Virológiai okok Paramyxovírus, Rotavírus, Adenovírus
Bakteriológiai okok Salmonella, Staphylococcus, Streptococcus, Escherichia, stb.
Mikológiai okok Candida, Mucor, Aspergillus, stb.
Parazitológiai okok Ascaridia, Capillaria, Coccidium, Hexamitia
Toxikológiai okok Gombatoxinok, algatoxinok, kemikáliák, stb.
Takarmányozástani problémák Hipervitaminózis, hipovitaminózis, egyoldalú táplálás, stb.

1. eset A galambállomány tulajdonosa azzal a problémával fordult laboratóriumunkhoz, hogy madarai több hónapja vízszeru, zöldesfehér színu székletet ürítettek. Két egyednél idegrendszeri és mozgásszervi tünetek is megjelentek. Ezeket a tulajdonos azonnal kizárta az állományból. A többiek a vizsgálat elotti hónapokban Baytril oldatot és NeoTesol pulvist kaptak, de állapotuk nem javult tartósan. Paramyxovírus ellen évente immunizálták a galambokat. Kéthavonta féreghajtót /Chemisol/, havonta Coccidiumok ellen Vetacox-S pulvist, a salmonellosis "megelozése" végett pedig Baytril oldatot adtak a teljes állománynak. A kórhatározás céljából az egyik, súlyos tüneteket mutató galambot teljesköru diagnosztikai boncolásnak, továbbá az állománytól gyujtött székletet parazitológiai vizsgálatnak vetettük alá. A nagymértékben lesoványodott galamb boncolásakor erosen kipirult bélnyálkahártyát, bélüregében pedig zöldes színu béltartalmat láttunk. Mája normális alakú, nagyságú, sárgásbarna színu volt. Egyéb szabad szemmel észlelheto elváltozást nem lehetett megfigyelni, így kórszövettani vizsgálatra a következo szervek kerültek: máj, lép, vese, agyvelo, tüdo, csontvelo, szív, vékonybél. A kórszövettani vizsgálat kimutatta, hogy ezekben lényeges elváltozás nincsen. A felboncolt állat bélüregében talált tartalomból bakteriológiai vizsgálatot végeztünk, melynek eredményeképpen Escherichia coli és Staphylococcus intermedius baktériumok jelenlétét bizonyítottuk. Mindkét fakultatíve patogén kórokozó igen sokféle antibiotikumra mutatott rezisztenciát. A parazitológiai vizsgálat során nagy mennyiségu Capillaria és Ascaridia petét találtunk. A vizsgálati eredmények alapján capillariosist, ascaridiosist, dysbacteriosist és bacteriaemiát diagnosztizáltunk. Gyógykezelésként féreghajtót, probiotikumot, nyomelem- és vitaminkiegészítést adtunk az állománynak, melyek hatására egyedtol függoen 2-4 nap múlva megszunt a galambok hasmenése, 1 hét elteltével pedig a teljes galambállomány egészségi állapota normalizálódott. Az eset kapcsán az alábbiakra szeretném felhívni a galambászok figyelmét: o Hiába adunk coccidiostatikumot vagy antibiotikumot, ha rezisztens a kórokozó. o Ha nincs az állományban a kórokozó (pl.: Salmonella), akkor értelmetlen, sot káros drága gyógyszerekkel terhelni az állományt, mivel a feleslegesen adott antibiotikum növeli a rezisztencia kialakulását és dysbacteriosishoz vezethet. o Antibiotikum NEM alkalmazható megelozésre, hiszen az alkalmazást követo napokban a szervezetbol teljesen kiürül. o Ha az állományban van Salmonella, akkor a gyógyszerérzékenységi vizsgálat eredményein alapuló tartós (8-10 napig) kezelést kell végezni. o Idegrendszeri és mozgásszervi tüneteket a vérárammal egyéb szervekbe (pl.: agyvelobe, ízületekbe) szóródó baktériumok is okozhatnak!


2. eset A tenyészto azzal a problémával fordult a laboratóriumhoz, hogy galambjainál az utóbbi 2 hétben egyre súlyosbodó hasmenés jelentkezett, amely antibiotikum (Baytril, Furazolidon, Tylozin) alkalmazására sem csökkent. A madárállományt paramyxo-vírus ellen évente immunizálták, illetve rendszeresen "Salmonella-prevencióban" részesítették. Kórhatározás céljából a leggyengébb egyedet teljesköru diagnosztikai boncolásnak vetettük alá. A makroszkópos boncolás alkalmával elváltozásokat csak a csontveloben, a gasztrointesztinális rendszerben és a májban találtunk: a begyben, a mirigyes és zúzógyomorban nagy mennyiségu, emésztetlen takarmánydarabokat; kipirosodott vékonybél-nyálkahártyát; normális alakú és nagyságú, de világos-sárgásbarna színu májat. Kórszövettani vizsgálatot a következo szervekbol végeztünk: máj, lép, vese, agyvelo, tüdo, csontvelo, szív, vékonybél. Ennek eredményeképpen a májban patológiás zsíros májelfajulást lehetett kimutatni. Mivel ezt az elváltozást rendszerint toxinok okozzák, a toxinok forrása pedig gyakran a takarmány, következo lépésben a takarmányként adott napraforgót vizsgáltuk, amelyrol így kiderült, hogy magas penészgomba-tartalommal rendelkezik. A fent leírt vizsgálatok eredményei alapján gombatoxin által okozott emésztési zavart és a toxin által kiváltott patológiás zsíros májelfajulást diagnosztizáltunk. A gyógykezelés során a fertozött napraforgó etetését azonnal felfüggesztettük, helyette jó minoségu napraforgót, búzát, kukoricát, vitaminokat és probiotikumot kaptak a galambok. A penészes takarmány megvonásától számított (egyedtol függoen) 1-2 nap alatt a madarak széklete formálttá vált, az 5-12. napra pedig (egyedtol függoen) víztartalma is normalizálódott. Az eset kapcsán az alábbiakra szeretném felhívni a galambászok figyelmét: o Mindig figyeljenek arra, hogy a takarmányt száraz helyen tartsák! (Utólag, a tulajdonossal együttmuködve ugyanis sikerült kideríteni a probléma eredetét. A takarmány környezete a több hete tartó esos ido és a takarmánytároló beázása miatt olyan magas páratartalmat ért el, hogy kedvezo körülmények keletkeztek a penészgombák elszaporodására.) o Régóta vizes takarmányt ne etessünk galambjainkkal! o A híg székletet nemcsak baktériumok vagy paraziták, hanem a helytelen tartási körülmények is okozhatják. o Ha galambjaink híg székletének nem bakteriális fertozés az oka, akkor antibiotikumok alkalmazásával súlyosbíthatjuk hasmenésüket, tovább rontva életkilátásaikat (és saját anyagi helyzetünket).


3. eset A tulajdonos chlamydiasis gyanúja miatt egyik galambját laboratóriumunk szakrendelésére hozta, ahol elmondta, hogy állománya súlyos hasmenés miatt erosen lesoványodott, az utóbbi 5 napban 3 galambja is elpusztult, és egyre több madáron szemtüneteket /nagy mennyiségu gennyes váladék mindkét szemen/ figyelt meg. A galambokat a szemtünetek megjelenése elott Neomycinnel kezelte, de gyógyulást nem tapasztalt. Az állomány fertozo betegségek elleni immunizálásban nem részesült. Kórhatározás céljából a szakrendelésre hozott galambot fizikális vizsgálatnak vetettük alá. A galambtól vett bélsáron bakteriológiai, a szemének kötohártyájáról nyert váladékon pedig bakteriológiai és citológiai vizsgálatot végeztünk. A súlyos állapotban lévo galamb a fizikális vizsgálat ellen egyáltalán nem tiltakozott. A gubbasztás mellett a gennyes tartalommal fedett szem volt a vezeto tünet. Tollát átvizsgálva igen nagy mennyiségu tolltetut észleltünk. A madár szemének kötohártyájáról vett váladékból kétféle baktérium (Staphylococcus aureus és béta hemolizáló Escherichia coli), a bélsárból színtenyészetben béta hemolizáló Escherichia coli baktérium tenyészett ki. A Chlamydia-fertozés gyanúját a citológiai vizsgálattal kizártuk. A fizikális és laboratóriumi vizsgálatok eredményei alapján bakteriális szem- és kötohártya-gyulladást, bélgyulladást és dysbacteriosist diagnosztizáltunk. Gyógykezelésként ectoparasitikumot, célzott antibiotikumot, probiotikumot és vitamint adtunk az állománynak. A tolltetvek pusztulása következtében a galambok kedélyállapota jelentos mértékben javult már a kezelés elso 12 óráján belül, majd 7-10 nap múlva a teljes állománynál megszunt a szem-, kötohártya- és bélgyulladás, így a hasmenés is. Az eset kapcsán az alábbiakra szeretném felhívni a galambászok figyelmét: o A tolltetvesség a galamb általános közérzetén keresztül olyan komoly mértékben képes gyengíteni annak immunrendszerét, hogy fakultatíve patogén kórokozók által is könnyedén megbetegedhet. o Minél elhanyagoltabb az állomány, annál nehezebb és költségesebb a gyógyulást elérni. o Mivel a Neomycin szájon át adva nem szívódik fel a bélüregbol, a bélrendszeren kívül jelentkezo tünetek (pl.: szemtünetek) kezelésében hatástalan. o Ha a hasmenést okozó baktériumok rezisztensek az antibiotikumra, amely máskor esetleg hatásosnak bizonyult, akkor a kezelés nemcsak eredménytelen, hanem ártalmas is lesz, mert egyrészt nem szünteti meg a hasmenés okát, másrészt elpusztítja a galambok természetes bélflóráját.

 

Összefoglalás: Mindhárom esetnél megfigyelhettük, hogy az állományon észlelt tüneteket összetett tényezok okozták. Sajnos a galambok szervezete igen érzékeny, így az elsodleges problémát az esetek többségében elég hamar másodlagos kórokok súlyosbítják. A gyors és teljes gyógyuláshoz emiatt nem sematikus, hanem komplex, a ténylegesen fennálló problémákra irányuló gyógykezelésre van szükség. Ennek hiányában állataink nem egészségesek, csak tünetmentesek lesznek. Az ilyen tünetmentes, de a betegséget rejtve magukban hordozó galambokkal szokott elofordulni, hogy egy kimerítobb verseny után súlyos formában tör elo az odáig rejtett betegség, amely ekkor már az egész állományt veszélyezteti!